2026. április 10.
A nap, amelyen Isten meghal, hogy az ember feltámadjon
Ma van az a nap, amelyen Isten meghalt. Igen, Nagypénteken az Úr Jézus meghal, és mint minden halandót, sírba helyezik. Mi tudjuk: Isten az ő Fia által azért hal meg, hogy megölje a halált, hogy az embernek megadja az istenülés lehetőségét, hiszen „A sírban testileg, a pokolban lélekkel mint Isten, a paradicsomban a latorral és a trónon az Atyával és a Lélekkel voltál, Krisztus, mindeneket betöltő, körülírhatatlan.” És ezért Isten halála — az emberi értelem számára ellentmondásosan — reményt és boldogságot hoz az ő Feltámadása által, amelyet ismerünk és várunk épp abban a pillanatban, amikor azt énekeljük: „Ma fára függesztetett az, aki a földet a vizekre függesztette. Töviskoronával koronáztatott meg az angyalok Királya. Hamis bíborba öltöztetett az, aki az eget felhőkbe öltözteti. Arculcsapást szenvedett az, aki a Jordánban megszabadította Ádámot. Szegekkel szegeztetett át az Egyház Vőlegénye. Lándzsával döfetett át a Szűz Fia! Imádjuk szenvedéseidet, Krisztus. Mutasd meg nekünk dicsőséges Feltámadásodat is.” Tehát sírunk, és az Úr testével a sírhoz megyünk, noha tudjuk, hogy Ő fel fog támadni… sőt, hogy minden nap, minden pillanatban feltámad, valahányszor a liturgiát végezzük — éppúgy, ahogy sírunk és jajgatunk akkor is, amikor szeretteinket kísérjük a sírhoz, noha tudjuk, hogy ők is feltámadnak az Úr által, nemde?
Érdekes azonban, hogyan választja az Úr a halált az emberért… kegyetlen, gyalázatos büntetés által, amelyre egy látszólag igazságtalan per nyomán ítélték.
Miért mondom, hogy a per „látszólag” volt igazságtalan?
Mert annak a „pernek” nem is lehetett más kimenetele. És az Úr ezt tudta, mert meg van írva, hogy jóval az ő ítélete előtt Jézus így szólt apostolaihoz:
„Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.” (Lukács 9, 22), vagy „És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.” (Márk 8, 31), „Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.” (Máté 16, 21), „És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.” (Máté 20, 17–19), vagy „Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek, mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt; és megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.” (Márk 10, 32–34).
Isten tehát — ami tökéletesen természetes — részletesen tudta, mi fog történni: tudott Júdás árulásáról, tudott a hamis tanúságokról, tudott az érdekektől, formalizmustól és a farizeusok meg a zsidó vének — élükön Annással és Kajafással — előítéleteitől megrontott ítélkezésről, tudott Pilátus gyávaságáról, aki majd kezet mos minden felelősség alól… éppúgy, ahogy tudott Péter tagadásáról is: „Ő pedig monda: Mondom néked, Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.”
„HOGY ISMERSZ ENGEM” — a MEGISMERÉS hiánya mindezeknek az oka: az árulásoknak, a gyengeségeknek, a hamis ítéleteknek is; az embernek olyan hiánya ez, amelyet Isten ismert, és amelyet csak egy korszakos esemény szüntethetett meg: az ő halála és feltámadása, amely után az ember megismerhette az Igazságot és szabaddá lehetett („Ő pedig monda: Mondom néked, Péter… (…) Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.” (János 8, 32, 36, 37)
Azt jelenti-e ez, hogy a régi törvényt ismerő bölcsek és vének, akik halálra ítélték az Úr Jézust, eleve arra voltak ítélve, hogy tévedjenek és halálra küldjék a megtestesült Istent — hiszen egyedül Jézus tudta, hogy következni fog a „bírói színjáték”, a kínok, a halál… és a Feltámadás? Tehát tudta azt is, miként fognak ítélkezni bírái, és milyen ítéletet hoznak. Semmi esélyük nem volt hát, hogy megmeneküljenek attól a bűntől, hogy Isten Fiát halálra küldjék? Személy szerint, egyénileg mindegyiküknek megvolt a SZABADSÁGA, a tényleges lehetősége, hogy ne tévedjen (amint Nikodémus esetében történt, aki farizeus volt, a zsidók egyik elöljárója, „Izráel tanítója” (János 3, 10) és a szanhedrin tagja, s aki hitte, hogy Jézus a Messiás, a Krisztus, a Megváltó, és akit ma az Egyház szentjei között emlegetnek, az arimátiai gazdag József mellett) — a farizeusok közössége azonban SZÜKSÉGSZERŰEN tévedett, s e szükségszerűség e világ bölcsességének balgaságán, de a megjövendöltek beteljesedése általi üdvösség szükségén is alapult. És íme, az isteni üdvrend beteljesedésének SZÜKSÉGSZERŰSÉGE legyőzte a Szanhedrin tagjai többségének személyes SZABADSÁGÁT, amint azt az Úr Jézus már előre megmondta. De nem semmisítette meg: Nikodémus az a példa, amelyet Isten e tekintetben nekünk ad!
Ahhoz, hogy „az ő beszédének helye legyen bennünk”, ehhez kellett a görbe ítélet is — mégis a „világ logikájának” megfelelő —, meg a verések, a töviskorona, a kereszt, a halál. És mindenekelőtt szükség volt arra, hogy a Feltámadás Igazságának megismerése megcáfolja „e világ” bölcsességét és értelmi tudományát: „Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” (1 Korinthus 1, 19–21).
A fiúvá fogadás és a Feltámadás azoké, akikben helye van az Úr Igéjének, azoké, akik megismerik az Igazságot, és szabaddá lesznek „e világ bölcsességének” meg „a tanultak tudományának” szűk és formális korlátaitól — azokétól, akiknek az Úr azt mondja: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.”
Ezért ma arra vagyunk hivatva, hogy ne az értelem és az ész szemével nézzük az Úr sírját — az a tekintet csak szomorúságot és kétségbeesést hozna ránk —, hanem a szív, a Megismerés szemével; a szív az egyetlen hely, ahol „elfér” az ő Igéje és Feltámadásának Világossága, s amely megérteti majd velünk azt az igét, amelyet holnap éjjel olvasnak: „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” (János 1, 12–13), hallgatva és megismerve az Úr szavát, amely szerint „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (János 5, 24).
Ezért legyünk bátrak, mint Nikodémus, és állítsuk szembe a magunk SZABADSÁGÁT, hogy az Utat, az Igazságot és az Életet válasszuk, e világ SZÜKSÉGSZERŰSÉGÉVEL, amely a halál és a pusztulás felé megy hamis és igazságtalan ítéletek, napról napra „igaz ügyek” nevében és „az általuk hozott és értelmezett törvények védelmében” elkövetett szörnyű bűntettek által.
A fiúvá fogadást és Isten Országát hittel, megismeréssel… de nagy bátorsággal is nyerjük el: „a mennyeknek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják el azt.” (Máté 11, 12).
A bejegyzés keresése a FacebookonA Facebook-archívum nem őrzi meg a bejegyzések állandó címét, ehhez a feljegyzéshez pedig nincs fénykép, amelyből a cím visszaállítható volna. A fenti gomb közvetlenül ezt nyitja meg: keresés a szöveg egy mondata alapján, a szerző oldalán.
Hozzászólások
Mondja el a véleményét. A hozzászólások jóváhagyás után jelennek meg.